6. A Sequoia-terv

- Ha olyan cégem lenne, amely az emberi érzékszervek leváltásából él, én is ilyen épületet építenék neki... - gondolta Jen, miközben az ImaCer Tartalomszolgáltatói Divíziójának tömbje felé tartott. Nem nagyon értette, miért kell személyesen bejönnie, de elfogadta, hogy lehetnek olyan dolgok, amikről ő nem tud. Elvégre az ImaCer elég rejtélyes egy cég.
- És az ember lánya ne válogasson, ha már munkát ajánlanak neki! - tette hozzá csak úgy magának, miközben a bejárati ajtónak látszó nyíláson belépett. Kicsit meglepődött, mert azt tudta, hogy van az ImaCer-nek személyes kapcsolatot is lehetővé tevő irodája, de arra azért nem számított, hogy ott egy hús-vér ember fogja várni. Egy elsőre szimpatikus, kissé molett férfi.

- Köszöntöm, hölgyem, az ImaCer TD-nél. Ön Jen Baareen, örülök, hogy személyesen üdvözölhetem. Én leszek a mai napon a kísérője. A számom 434. Ez csak az utolsó három számjegye, de mivel itt, a Földön nincs több 434-es, az azonosításomra éppen megfelel. Tudom, hogy ez így elég személytelen, de illeszkedik a cégünk politikájába, amely ha lehet, kerüli az emberi jelenlétet. Ma ez nem volt lehetséges és így próbálnak védeni engem. Ha akar szólíthat 434-es asszisztensnek, rövidebben 434-esnek, vagy a számomból képezve az A B A, vagy egyben kiejtve Aba is megfelel. - mondta a férfi úgy, hogy közben szinte levegőt sem vett.

- Köszönöm! Az Aba könnyen megjegyezhető.- válaszolta félszegen Jen.

- Javaslom, hogy induljunk el és közben elmondom a mai programot. - mutatott a férfi maga elé, ezzel szinte tessékelve Jent befelé a csarnokba. - Talán meglepődött, miért kellett ma személyesen bejönnie, így kezdjük ezzel! Az a jó hírem van, hogy az előzetes alkalmassági tesztjei nagyon jól sikerültek és mivel cégünkre jellemző a gyorsaság, ha Önnek megfelel, ma akár a szerződéskötésig is eljuthatunk. Ehhez persze át kell olvasnia - mégpedig a szemeivel - a szerződését, amely nem lesz kis feladat. Ezt értelemszerűen csak védett térben teheti meg, így be kell menjünk a Háló mögé. Ezért kellett személyesen bejönnie ma.

- Gondoltam, hogy valami ilyesmiről van szó. - válaszolta Jen, önbizalmat színlelve. - Remélem, nem sok ilyen bemászkálós alkalom lesz, ha majd Önöknek dolgozom! - tette hozzá.

- Megígérhetem, hogy a munkáját bárhonnan végezheti majd, ahonnan a DirCer-rel csatlakozni tud. - nyugtatta meg a férfi, miközben gyalogoltak egyre beljebb az épület szürke folyosóin.

Közben Jen azon gondolkodott, hogyan is jutott el idáig. Egészen fiatal korában kiderült már, hogy az érzékszerveivel nagyon jól tudja befogadni a világot és elég kreatív is ahhoz, hogy aztán jól is adja vissza. Számos festménye bizonyította ezt, de a zenéhez és a költészethez sem állt messze. Vagy álltak azok Tőle messze. Mindenesetre, amikor az ImaCer állásajánlatai között a Tartalomszolgáltató Divízió által hirdetett művészi állásokat meglátta, azonnal tudta, hogy azokat neki találták ki. Tudta, hogy nagyon nagy kereslet van az analóg tartalomra, azaz az emberek által, igazi érzékszervekkel készített élményekre és azt is sejtette, hogy ezzel jól lehet majd keresni. Ezt abból is gondolta, hogy az ImaCer már az első tesztek után meglebegtette neki, hogy ingyen kap egy DirCer, ami ugyebár nem olcsó mulatság még manapság sem. Nem hajigálják csak úgy az ember után. Aztán az is nagyon tetszett neki, hogy a munkáját az élmények helyszínén kell végezni, azaz utazgatni fog. Céges pénzen, a Földön és aztán majd a galaxisban is. És ez is nagyon tetszett neki, hiszen a DirCer-nél már csak az űrutazás volt drágább manapság. 

Mire a gondolatai között ide ért, éppen egy ajtót nyitott neki Aba és azon belépve egy közepes méretű helyiségbe jutottak. Középen egy kommunikátor szokásos kezelőszervei, a sarokban egy egyszerű kanapé. A bejárati ajtón kívül egy ajtó volt csak, a mosdóé.
- Megérkeztünk. - mondta Aba, bár ez enélkül is egyértelmű volt. - Az elkövetkező időt arra fogja használni, hogy elolvassa és megérti a szerződését. Nagyon erősen szeretném hangsúlyozni, hogy minden mellékletet, magyarázatot olvasson el értő olvasással és ha kell, akár többször is. Ha egyszer aláír nekünk, akkor nem lesz lehetősége visszakozni. A beavatkozás nem visszavonható, ezt külön is szeretném kiemelni! - mondta a férfi nagyon komolyan.

- Köszönöm! Nagyon figyelmes leszek. Mennyi időm van erre?

- Amennyit csak akar. Kivárjuk. Ha kell, akár heteket is itt tölthet. Használja ki az idejét!

- Ezt fogom tenni.

- Helyes! Én magára is hagyom. Ha bármire szüksége lenne, a kommunikátor kezelését ismeri. Ne legyen szégyenlős, a vendégünk mindenre. Tekintse ezt egyfajta előlegnek. Mert egészen biztos vagyok benne, hogy nagyon értékes munkatársa lesz majd a cégünknek, ezt az előzetes tesztekből már szinte biztosan látni lehet. Nekem nagyon tetszik, amit eddig Öntől láttam és nagyon várom már az együttműködést. - mondta Aba enyhe mosollyal a szája szegletében.

- Megtisztel! - felelte Jen szűkszavúan. Kezdte volna már az olvasgatást, ha a férfi nem tartja fel.

- Akkor én megyek is. Hamarosan találkozunk. - mondta Aba és az ajtó már be is zárult mögötte.

Jen megnézte a mosdót és a kanapét. A mosdó hightech volt, az egyszerű kanapé pedig meglepően kényelmes. Gond nélkül eltölthet itt tényleg akár heteket is. Miután ezt nyugtázta magában, olvasni kezdte a szerződést.

A szöveg meglepően érthető volt. Alig voltak benne szakkifejezések, de azok is a legkisebb részletig meg voltak magyarázva. Jen késő délutánig olvasott, amikor az agya el kezdett tiltakozni. Mivel többször felhívták a figyelmét arra, hogy értelmezve olvasson, úgy döntött, mára ennyi elég lesz. Úgysem értené már, amit olvas, csak számolná a betűket. Meg aztán nem is volt már sok hátra, így valószínűleg holnap délig végezni fog az egésszel. Akkor meg minek sietni? Így inkább rendelt magának egy pofátlanul extra vacsorát, amiről tudta, hogy még így, nem egy extra étteremben elfogyasztva is rém drága lehetett. Az este hátralévő részében útifilmeket és művészettörténeti filmeket nézett, majd viszonylag korán lefeküdt.

Úgy aludt egész éjjel, mintha csak otthon a saját megszokott ágyában feküdt volna. Talán még csak meg sem ébredt, ami köszönhető volt a tökéletesen hangszigetelt, tökéletesen szellőztetett, egyszóval tökéletes szobának.
Egy gyors reggeli zuhany és kímélő reggeli után nekiült a szerződés maradékának és nagyjából déli 5 dóra körül úgy érezte, hogy mindent ért. Legalábbis, ha még ötször elolvassa, sem értette volna jobban. Így aztán hívta is Abát, aki pár perc múlva meg is jelent.

- Maga aztán nem lacafacázott, Jen! - fricskázta a férfi. - Egészen biztos, hogy mindent kellően átolvasott és ért is?
- Egészen biztos. Nagyon jól megírt szerződés ez és a kiegészítések is tökéletesek. Hol írjam alá?

Aba elé tette a biomec terminált, amelyen az "aláírás" meg is történt.
- Akkor talán menjünk is. Felkísérem a laborba, ahol átadom a kollégáknak, akik megcsinálják és beállítják a DirCer-jét. Gondolta volna tegnap, hogy már ma DirCer-es lesz magából? - kacsintott rá a férfi.

- Hát nem. Bár azt hallottam, hogy nem húzzák az időt. De azért nem gondoltam, hogy ennyire pörögnek...

- Elég nagy a kereslet a jófajta analóg élményekre.- mondta a férfi. - És hát ez a cég húzóága. Mi termeljük a pénzt, amit a kollégák csak elherdálnak mindenféle fejlesztésekre. - kuncogott a férfi.

- Igen, erről már olvastam. - helyeselt Jen. - Olvastam valahol, hogy az analóg tartalom az egyetlen, amit az emberi agy valóságosnak tud elfogadni. És azt is tudom, hogy egy-egy tartalom mennyivel jobb is lehet, ha jól van elkészítve.

- Akkor maga mindent tud, Jen. Nem nekem kell elmagyaráznom, mennyire fontos, hogy a magához hasonló szerencsések, akiket jó adottságokkal áldott meg a természet, minél nagyobb számban és jobb minőségben készítsék el az élményeket. Ahogy az eddigieket láttam, magánál nagy esély van arra, hogy kiemelkedően jó dolgokat készítsen. De nem akarom feleslegesen stresszelni ezzel. Meglátjuk, mi alakul majd... Közben meg is érkeztünk! - ezzel Aba egy ugyanolyan jellegtelen szürke ajtóra mutatott, amilyenből vagy 100 mellett elhaladtak az elmúlt pár dercben.

- Remélem, nemsokára találkozunk és remélem, tetszeni fog, amit mutatnak majd magának, tőlem! - mondta Jen, mielőtt az ügynök távozott volna. Aba alig észrevehetően biccentett és talán biztatásként próbált mosolyogni is a kissé rémült Jen felé, mielőtt elnyelte a szürke folyosóra nyíló szürke ajtó.

Jen leült a szoba közepén elhelyezett, fogorvosi székre hasonlító fotelben. Utoljára körülnézett még, de mivel sok látnivaló nem volt a szobában, hátradőlt és pár másodderc múlva már félálomban is volt.

******************

- Jó napot, Jen! - köszönt rá egy ismerős férfi, amint éppen a TD West Lebanonban lévő épületének egyik bárjában üldögélt.

- Jó napot! - válaszolt udvariasan Jen, mert bár a férfi ismerős volt, halvány lila gőze sem volt róla, honnan.

- Talán nem emlékszik rám,  - folytatta a férfi - de a DirCer-e hangolásánál elég sokat segítettem a kollégáknak. Én vagyok az egyik "érintetlen", ahogy a DirCer-esek neveznek. Amúgy Aaron a nevem.

- Örülök, Aaron! Ne haragudjon, de nem nagyon ugrik be, mikor találkoztunk...- próbálta lerázni a kissé nyomulós férfit.

- Megengedi, hogy meghívjam valamire? Már csak azért is, mert a hagyományos munkáit is ismerem és nagyra becsülöm. A Grand Canyon sorozatából van is egy-kettő odahaza. Természetesen nem az eredetiek...

- Huppanjon le, de ne számítson túl sok jóra tőlem. Elég cudar napjaim voltak. Épp csak megszoktam a DirCer-t, máris tesztélményeket kellett felvegyek, amit aztán töröltek is a fejemből. Ezért aztán eléggé beleturkáltak a burámba. Szóval ki vagyok csontozva eléggé... - sóhajtott a nő megadóan.

- Na, akkor tudom is, mi kell magának. Persze csak akkor ha nem abszti. - kacsintott a férfi.

- A legmesszebbmenőkig nem vagyok az. - mosolygott most már a nő is. Valahogy tetszett neki ez a kicsit nyomulós stílus. - Úgy is mondhatnám, hogy az egész életem arról szól, sőt mostantól már a munkám is, hogy sem önkéntesen, sem kényszerből nem tartózkodom a vágyaim kielégítésétől és a testi örömöktől. Sőt, mostanság kötelességem is, hogy minél többet megéljek és rögzítsek, aztán meg továbbadjak.

- Na, akkor van valami, amit elég érdemesnek fog találni arra, hogy továbbadjon. - mondta a férfi és a pult felé intett. A pult felől halk zümmögés hallatszott, majd egy láthatóan nem emberi, de embernek látszani akaró valami indult meg feléjük. Egyike azoknak az emberszabású robotoknak, amelyeket a menőbb helyek egyfajta retro megfontolásból megtartottak. Az ImaCer persze sehol nem volt még, amikor ezek a régi gépek szolgáltak, úgyhogy a nagyobb központjaikba, így ide, a lebanoniba is direkt legyártattak egyet-egyet. Ettől úgy tűnt, mintha az ImaCer nem egy 20 éves cég lett volna, ezért aztán nem is spóroltak a költségeken, amibe egy-egy ilyen replika került. A másolatok illúziókeltők voltak, pont annyira voltak szánalmasan tökéletlenek, amennyire annak kellett lenniük. Egy ilyen lépkedett most halkan zümmögve a sebtében összeállt párocska felé.

- Mit parancsolnak? - kérdezte túlmodulált hangon.

- Kettő lövésnyi sequoiai fenyőpálinkát kérnénk. - utasította röviden a férfi. - És kiülünk a teraszra, úgyhogy oda lesz szíves kihozni. -tette hozzá.

Aaron a terasz felé intett, és nem kellett sokáig biztatnia Jen-t, aki maga is jobban szeretett a szabad ég alatt élményeket gyűjteni.

- Mitől annyira különleges ez a pálinka, kedves Aaron? - kérdezte a férfit.

- Alapvetően attól, hogy mint bizonyára tudja, a Sequoia az egyike a két sterilből terraformált bolygónak. Azt is tudja talán, hogy nem véletlenül lett pont Sequoia a neve. A terraformálás korai szakaszában elég kiterjedt kísérletezések folytak abban az irányban, hogy a földi biom melyik tagjai lehetnek legsikeresebbek egy szűz bolygó benépesítésekor. A Sequoia-n a Sequoiadendron giganteum, azaz az óriás mamutfenyő volt a legsikeresebb választás. Ez a faj a Földön is a legnagyobb testtömegű élőlény, de a Sequoia bolygón még ezt a méretet is meghaladja. Mesélik akik jártak már ott, hogy nem ritkák a 200 méter magas példányok sem és ezt a méretet alig száz év alatt érték el. De nem untatom az unalmas részletekkel, mert számunkra annyi a lényeg most, hogy ezek a fák 25-30000 tobozt is érlelnek, és nem ritka, hogy egy szezonban egy fáról egymillió magot is lehet szüretelni. Én magam nagy dőreségnek gondolnám, ha ezt a tényt meglovagolva a magokból nem készítenének valamit, de ugyanígy gondolkodik a sequoiai lakosság is, hiszen a turizmuson kívül ez, helyesebben a belőlük készült pálinka a második legnagyobb exporttermékük az ember lakta galaxis számára. És ami még lényegesebb, hogy ez a pálinka különleges és semmivel össze nem téveszthető. Méregerős, de nagyon finom!

- Hát, nagyon kíváncsivá tett. - vallotta be Jen.

- Nem fog csalódni. - ígérte a férfi, amikor a teraszon a kezébe adta a poharat. - Az élményekre! - kacsintott rá, és egy mozdulattal a gallér mögé dobta az italt.

- Az élményekre! - mosolygott Jen, és a férfit utánozva felhajtotta a méregdrága mérget.

És akkor bevágott a villám. Minden az eszébe jutott. Aaron, a közös akcióik, a visszatörlések, a gondolathamisítók. Mika.
- Maradj nyugodt, Jen! Tudom, nem könnyű, de maradj nyugodt! Fedésben ülünk, nem látnak, nem hallanak és nem működik a DirCer sem. De nehogy eláruld magadat! - csitította halkan de határozott hangon a férfi.

- Istenem, Aaron! Hát megcsinálták megint? Velem is? És ennyire? Baszki, a DirCer előttig visszatöröltek a mocskok! - suttogta összetörten a lány.

- Nyugi, Jen! Bevált a Sequoia-terv. Te találtad ki. Te mondtad nekem, hogy ez az a kulcs, amivel lezárod a fontos emlékeidet. Te mondtad, hogy ha találkoznánk és nem ismernél meg, akkor valahogy hívjalak meg egy ilyen pálinkára. Azt mondtad, hogy azért pont ez, mert rohadt drága és magadtól biztosan nem innál ilyet. Ami ugyebár ha nem megfelelő helyen történik, akár végzetes is lehetett volna. Szóval működik. Legalábbis úgy látom. Visszajött  minden? - nézett rá féltőn a férfi.

- Vissza. Legalábbis azt hiszem. Mikát is törölték belőlem. Már megint! Amúgy jól van? - kérdezte aggódva a lány.

- Amennyire tudom, igen. - mondta Aaron. - Továbbra is ő a fő értékesítési vezető a Földön és a két terraformált bolygón. Utazgat a srác rendesen, de találkoztam vele céges rendezvényen két napja. Nem ismert meg, de ez jó jel.

- És Te, Aaron? Te jól vagy? Nem buktál le?

- Nem tudok róla. Mondjuk hamar megtudnám, asszem... Nekünk, érintetleneknek szerencsére nem tudnak belebuherálni az agyunkba és a kütyük is működnek, amiket a rejtélyes segítőnktől kaptunk. Úgyhogy én megvagyok. Persze kicsit berittyentettem, amikor úgy hoztak fel a TD laborba, mint DirCer-re váró új ügyfelet. Ennyit amúgy arról, hogy nem lehet a beavatkozást visszacsinálni...

- Szerintem ezek csak kikapcsolják, miután törölnek. Aztán meg bekapcsolják. Micsoda színjáték! Baszki, az az Aba muki totál eljátszotta, hogy most találkozunk először. Majdnem ugyanazokkal a szavakkal, hogyrohaggyonmeg!

- Még az is lehet, hogy tényleg nem emlékezett rád. Ha nálad ekkorákat törölnek, akkor ki tudja, hogy nála mikor és mennyit.

- Azt nem értem, hogy miért nem nyírnak ki inkább... - borzongott meg a lány.

- Ahhoz túl értékes vagy. Meg aztán minek, ha mindent törölhetnek a fejedből? Legalábbis ezt hiszik. És erre fognak rábaszni! - szorította össze a száját Aaron.

- Most mi legyen, Aaron?

- Először is, csináld a rejtett másolatokat szorgalmasan! Nem tudom, hogyan csinálod, de működik a Sequoia-módszer. Vigyázz, hogy mielőtt élményt adsz le és hagyod, hogy töröljenek, dugj el mindent a pálinka mögé! Én majd előhozom, ha kell. - kacsintott a férfi. - Aztán meg valamikor nemsokára megint bele kellene néznünk a pasid fejébe, hátha van benne valami újabb morzsa.

- Nem tudom, mi lenne nélküled, Aaron! - nézett a férfi szemébe hálásan a lány.

- Mi lenne? Megposhadna a pálinka az üvegben. - vigyorgott a férfi. - Hamarosan amúgy gyanús lesz nekik, hogy mindig meghívlak egy ilyen kurva drága páleszre. Még szerencse, hogy a retro felszolgáló memóriájához is hozzáférek és kicsit kozmetikázom néha. Ma sem mi rendeltük a két sequoiai pálinkát, hanem az a két enyhén spicces úr ott a sarokban. - mutatott a bár túlsó vége felé Aaron. - Mi még csak nem is beszéltünk...

- Tudod, hogy nem így értettem! - nézett rá tettetett dühvel a lány. - Az emberiséggel mi lenne? - tette fel konkrétabban a kérdést.

- Az emberiséggel? - mélázott el Aaron. - Nos, először törölnék és/vagy meghamisítanák az emlékeit, aztán ha úgy tetszik, törölnék az egész fajt ahogy van. És engem ez aggaszt a leginkább. Mert láttam már pár cifra dolgot, de szerintem ember emberrel ilyet nem tesz. Mindenesetre megállítjuk őket, ha rajtunk múlik. És ebben Neked lesz nagy szereped. Mert nélküled és a Sequoia-terved nélkül még most is kedvükre hamisítgathatnának...